Talán meglepődtök majd, ha azt mondom, hogy kb. 4-5 évvel ezelőttig semmilyen szinten nem bírtam, és nem is szerettem a csípőset. A vízválasztó egy adag forró jalapeno poppers volt, ezután azon kaptam magam, hogy folyamatosan csak a csípőset kívánom, így elkezdtem ismerkedni a különböző fajtájú chilipaprikákkal és szószokkal. Ma már nosztalgiával gondolok vissza az időkre, amikor egy jalapenotól is könnyezett a szemem, így a mai posztban arról olvashattok, hogy miként érdemes elkezdeni a chilivel való ismerkedést - mert nem mindegy ám, hogy csináljuk.

1. Kezdd az enyhébb fajtákkal! Valószínűleg ezt a pontot nem kell túlmagyaráznom: ha életedben nem ettél még csípőset, ne azzal indíts, hogy egyben elrágsz egy Carolina Reapert. A csípős érzést okozó vegyülethez, a kapszaicinhez hozzá lehet szokni, így érdemes lassan, fokozatosan beépíteni az étrendedbe.
2. Tudd, hogy mit bír el a gyomrod! Ha okosan csináljuk, a chili legfeljebb annyi bajt okozhat, hogy izzadunk, kipirulunk, és folyik a könnyünk - a hányás, a hasmenés és a hasi görcsök egyáltalán nem tekinthetők normálisnak, így ha te így jársz, utána kell járni az okának. Emésztőrendszeri panaszokat okozhatnak például a savanyított chilikészítmények (pl. az üveges jalapeno), valamint a magot tartalmazó szószok és termékek, ezeknek az emésztése ugyanis nehezebb, mint pl. egy szűrt, hőkezelt chiliszószé, vagy egy alaposan kimagozott friss chilié.
3. Kísérletezz a kedvenc ételeiddel! Kevés étel létezik, aminek ne állna jól egy kis pikáns mellékíz, így nyugodtan kezdj el kísérletezni, és adj egy kevés chilit a kedvenc ételeidhez: nincs az a hamburger, burrito, tésztaétel, vagy akár desszert, amit ne lehetne feldobni egy finom chiliszósszal, vagy egy kevés friss chilivel, gondolj csak egy jó chilis csokifagyira!
4. Nem csak egyfajta csípős létezik! Bizonyára magadon is észrevetted már, hogy bizonyos csípős ízeket jobban bírsz, másokat pedig egyáltalán nem - ez nem véletlen. A csípős érzetet adó vegyületek ugyanis igen változatosak: a chilifajták csípősségét adó kapszaicinre meglehetősen hasonlít a bors erejét adó piperin, valamint a gyömbér vegyülete, a gingerol - ezek a szájnyálkahártyán, illetve a nyelven okoznak hosszan tartó, csípő érzést. Ezektől nagyban különböznek a mustárban, tormában és wasabiban található vegyületek, azaz a szinigrin és a szinalbin, ezek ugyanis könnyű molekulák lévén főként az orrmelléküregekben fejtik ki a hatásukat - ezért van az, hogy egy csípős mustár azonnal az orrunkba "száll". Tehát ha eddig azért nem mertél chilit enni, mert a torma csípősségét nem bírod elviselni, nyugodtan vágj bele, hiszen nem ugyanarról a vegyületről van szó!
5. Csak akkor edd, ha jól esik! Bár egyre több tanulmány jelenik meg arról, hogy a kapszaicin meghosszabbítja az életünket, ha nem esik jól, az egésznek semmi értelme. Fontos, hogy szeressük azt, amit eszünk, így ha úgy érzed, hogy képtelen vagy megszeretni a csípőset, nem kell erőltetni - végülis számtalan új ízzel kísérletezhetsz ezen kívül is!