Mostani szószunk tipikus példája az egy kép többet mond ezer szónál tételnek: mire eljutott az agyamig, hogy nem ártana egy fotót is lőni a termékről, már nagyítóval kellett keresgélni némi anyagot az üveg alján.

Bontás után egyértelmű volt, hogy én leszek a Fő-Nix bírája, mert a rendkívül intenzív, füstös, szinte már BBQ-s beütésű illat rögtön levett a lábamról, és hozzám is áll közelebb. Akárcsak pl. a boroknál, ez esetben is az volt azonban a fő kérdés, hogy az íz is hozza-e az első körben igen magasra tett lécet. Nem is zsákbamacskázom tovább: teljes mértékben sikerült.

A chili összeállítás (csoki és Zavory habanero, Devil's Tongue Red) miatt nem aggódtam, nyílt titok, hogy a habanero alapú szószok állnak a legközelebb a szívemhez, annál pozitívabb csalódás volt viszont, hogy az illatban domináló füstösség ízben már sokkal szolidabb, így tisztán élvezhető a chilik aromája is. A csípősség hibátlan, de érdemes odafigyelni, komolyabb adag ételben kissé elveszhet a tüzessége, amit ha még több szósszal kompenzálunk, a gyomrunk bánhatja - bár szerény véleményem szerint még így is bőven megéri. Végül egy kis kritika és korrekció: a Fő-Nix hivatalosan paprika krém, amit a darabossága (főleg a paprikahéjacskáknak köszönhetően), és az adagolás megkönnyítése végett én kissé felhígítottam. Remélem egy termelő sem veszi zokon, néha élünk ezzel a trükkel, ami viszont az élvezeti értékből semmit nem von le. Ezt az apróságot leszámítva tényleg nem tudok mibe belekötni, füstös ízek rajongói nyugodtan indíthatnak két üveggel!

Nem tudom, mi történt velem idén, de év eleje óta szinte csak és kizárólag krumplit ennék: héjában sütve, Hasselback módra, fóliában vagy tepsiben, a lényeg, hogy krumpli legyen. Így hát időről időre engedelmeskedem is az ösztöneimnek, ezúttal például az egyik legegyszerűbb és legfinomabb krumplis étellel, a töltött krumplival. Ennek az egyszerű fogásnak az egyik legnagyobb erénye, hogy piszkosul jól passzol mellé a csípős, úgyhogy bátran locsolgathatjuk rá a kedvenc chiliszószunkat. Az elkészítése pedig tényleg pofonegyszerű:

Hozzávalók 2 főre:

• 2 nagyobb, vagy 4 kisebb burgonya (célszerű B típusú, főzni valóból készíteni)
• só, bors, olívaolaj
• 2-3 nagy evőkanál krémsajt
• snidling, sajt, tejföl, bacon, vagy bármi, ami az eszünkbe jut

A krumplikat alaposan megmossuk, megszárítjuk, villával megszurkáljuk, néhány csepp olívaolajat dörzsölünk a héjába, majd a sütő közepén, 200 fokon elkezdjük sütni (a sütőt nem kell előmelegíteni!). A nagyobb krumpliknak kb. másfél óra kell, hogy átsüljenek, de mi is könnyen ellenőrizhetjük, hogy kész van-e, ha beleszúrunk egy kést: ha könnyedén átszalad rajta, kivehetjük. Ezután hosszában elfelezzük a krumplikat, és egy karalábévájó vagy kés segítségével óvatosan kiszedjük a húsát úgy, hogy a héja egyben maradjon. A kivájt részt ezután villával megtörjük, sózzuk, borsozzuk és simára keverjük a krémsajttal, ez alkotja majd a töltelékünk alapját. Ezt gyakorlatilag bármivel felturbózhatjuk, amihez kedvünk van: jalapeno darabkákkal, fetával, baconnel vagy cheddar sajttal. A tölteléket ezután kanalazzuk vissza a héjakba, simítsuk el, és a hőfokot 250 fokra felhúzva süssük további 15-20 percig. A kész töltött krumplikat ezután egy kis tejföllel (vagy görög joghurttal), reszelt sajttal és snidlinggel díszítjük, alaposan meglocsoljuk chiliszósszal, és az első falat után teljesen ráfüggünk.

Ha egy kicsit könnyedebb vacsorára vágyódunk, a krumpli húsát tegyük félre (pl. krumplipürének), és a héjakat töltsük meg zöldségekkel vagy friss sajttal, így kipróbálhatjuk a híres amerikai loaded potato skinst, ami szintén elsőrangú comfort food.

Szegény Hadnagy úr kicsit úgy járt, mint a derék Olmék szósz - meglehetősen hátracsúszott a szekrényünkben, és az utolsó mohikánok egyike, amit a hatalmas termelői csomagunkból teszteltünk. A kóstolásnál ismét volt bennem némi félelem, mert a HunHot versenyen nálunk annyira nem hasított ez a szósz, de a hűtőben pihenés számlájára írtam a dolgot, és bíztam benne, hogy az üveges kiadás jobban teljesít majd.

Szerencsére így is történt, én pedig rögtön megnyugodtam, mert mindig szeretek pozitívan nyílatkozni a termékekről. A mintánál biztosan elcsúszhatott valami, mert ebben a szószban sokkal jobban kijöttek az ízek, az édessége nagyon kellemes, és kellően egzotikus is, amit mindig díjazok. A csípősség nem vészes, de ha épp egy pár napos Reaper maraton után lazítanánk, hibátlan választás. Hatalmas krumplirajongóként minden szószt kipróbálunk valamilyen sült jószággal, és nekem ehhez is nagyon passzolt a Hadnagy, de sok tippem lenne még, mivel érdemes kipróbálni.  A kiszerelés teljesen rendben, az állaga miatt kanállal kiválóan adagolható a szósz, az egyetlen hiba talán csak az lehet, hogy ha rákaptunk az ízére, egyre mélyebbre merítünk az üvegben. Kezdőknek erősen ajánlott, ananászrajongóknak kötelező!

A termékfelajánlást köszönjük a Chili Army csapatának!

Amikor elindítottuk a blogot, igazából csak egyetlen célt tűztünk ki magunk elé: minél több minőségi chiliszószt szeretnénk kóstolni. A HunHot versenynél erre valószínűleg kevés jobb lehetőség van, így hatalmas megtiszteltetésnek érezzük, hogy az idei megmérettetésben mi is zsűrizhettünk.

Nem tudom, létezik-e jobb dolog annál, mint hogy felkérésre kóstoljak végig 30 chiliszószt - a vakteszt jelleg nagyon izgalmas volt, hiszen voltak szószok, ahol azonnal felismertem az adott termelőt, de volt olyan, ahol még tippelni sem tudtam. Már-már az eredményhirdetésnél is jobban vártam azt, hogy végre kiderüljön, melyik kódhoz melyik termelő tartozott - elárulhatom, voltak meglepetések, de nagyjából számítottam arra, hogy a dobogós szószok kihez fognak tartozni. A mezőny legerősebb kategóriája egyértelműen az extra csípős volt: imádom a natúr chili ízét, a termelők pedig igazán kitettek magukért. Gyengébb pontszámot ebben a kategóriában csak egyszer kellett adnom, egy minta pedig sajnos hűtve is penészes lett, így vérző szívvel azt ki kellett hagynunk a tesztelésből. A végeredmény végül ez lett:

I. Fenevad - Vérszomj

II. Danka Chili - Devil Kid Brown

III. Gabko - Hot Pepper Sauce Yellow

Ebben a kategóriában nálam gyakorlatilag holtverseny lett - mindhárom dobogós termékkel egyetértek, minden szempontból kimagasló szószokat kóstolhattam. Nálam csupán a sorrend változik:

I. Danka Chili - Devil Kid Brown

II. Gabko - Hot Pepper Sauce Yellow

III. Fenevad - Vérszomj

A gyümölcsös kategóriától nagyon sokat vártam, és bevallom, kicsit csalódott lettem a végére: valahogy úgy jött ki a lépés, hogy elsőre előttük a három kiemelkedő mintát, így a kóstolás második felében rengeteg szegfűszeges, piros gyümölcsös szószt kóstoltunk, ami egy idő után unalmassá vált. Ebben a kategóriában viszonylag sok probléma volt az állagokkal, illetve volt két olyan termék, amit egyszerűen csak rossz kategóriába neveztek, ezeknek nagyon fájó szívvel adtam gyenge pontszámot, mert egyébként ismerem és szeretem is az adott szószokat. A gyümölcsös kategóriában így alakult a végeredmény:

I. Kígyóscsili - Csípős gyümölcsös csiliszósz

II. Fenevad - Maci a málnásban

III. Gastrochili - Passion chili sauce

Ebbe nem tudok belekötni. A képzeletbeli dobogómon pontosan ugyanilyen sorrendben végeztek ezek a szószok, mindhárom nagyon jól sikerült, ötletes, bármikor vásárolnék belőlük. A mezőnyből szeretném kiemelni a Gastrochili termékét, ugyanis illatra és állagra a kategória legígéretesebb szósza volt - ha egy kicsit rágyúrnak az ízre is, jövőre garantált az aranyérem! Amit hiányoltam, az egyértelműen a Karchili narancsos szósza volt, biztos vagyok benne, hogy szép helyezést ért volna el.

A BBQ kategóriát nem véletlenül hagytam utoljára: ez egy szörnyen nehéz téma volt, és az sem véletlen, hogy a pontszámok ebben a kategóriában voltak a legalacsonyabbak. Már a kóstolás elejétől úgy éreztem, hogy a BBQ kifejezést túlságosan is átformálták a termelők, így rengeteg magyaros, bográcsos, paprikás ízvilágú terméket neveztek, ami be kell vallanom, nem az én világom. Ebben a mezőnyben egy terméket nem pontoztam: illat és állag alapján úgy tűnt, hogy szójaszósz van benne, így nem mertem kockáztatni (lásd az előző posztot), a sors iróniája, hogy az egyik termék valóban tartalmazott szójaszószt, de úgy tűnik, nem az, amelyikre én gondoltam - sajnos ezek benne vannak a vaktesztelésben, még jó, hogy végül semmilyen maradandó károsodást nem szenvedtem.. :) A végeredmény itt így alakult:

I. BEszósz Manufaktúra - Barbekjú

II. Fenevad - Predátor

III. Karchili - BBBBQ

Ebben a kategóriában kivételesen nem lesz saját dobogó, ugyanis a képzeletbeli első helyezést pont egy visszalépett versenyzőnek adtam, akinek a terméke fényévekkel kimagaslott a mezőnyből. Úgy érzem, hogy ezen a kategórián még bőven van mit dolgozni, ezek a versenyek pedig többek között pont ezt a célt szolgálják. Összességében hatalmas élmény volt zsűrizni, és bár kicsit féltem, hogy szigorúan pontoztam, a végeredményeket látva megnyugodtam, hiszen a zsűri véleménye viszonylag egyöntetű volt. A dobogós helyezésekkel nagyon elégedett vagyok, és bár maga a rendezvény a hidegfronttal érkező fejszaggató migrén miatt kimaradt, az év egyik legjobb élménye volt részt venni benne. Gratulálok a versenyzőknek, a szervezőknek pedig hatalmas köszönet!

Töredelmesen bevallom, talán egy terméktesztünket sem előzte meg annyi hezitálás mint a Chilivilág Olmék szószát. Ennek két fő oka van: a keleti konyha mindkettőnktől olyan távol áll, mint a Szaturnusz, Regi ráadásul szójaallergiával is küzd, így a kóstolás rám maradt, és mint látjátok, nem igazán kapkodtam el a dolgot. Ez főleg annak köszönhető, hogy nem akartam szimplán a "szójadiszkrimináció" miatt gyenge pontszámot adni, így miután a szósz végre lekerült a polcról, több kört is futottam vele, hogy a körülményekhez képest azért valamennyire objektív maradhassak.

Első körben szögezzük le, hogy a chilis szójaszósz kategória sokkal inkább megállja a helyét, mivel az ízvilágot szinte kizárólag ez uralja. A jalapeno érdekes választás egy ilyen erős karakterű szószhoz, a paprika ízéből emiatt én sajnos szinte semmit nem éreztem, ellenben nagyon kellemes csípősséget ad az Olméknak, pedig épp az ellenkezőjére számítottam. Keservesebb hóvégi napjainkon gyakran előkerül a szekrény hátsó fertályából pár instant ramen, így gondoltam megpróbálom egy kicsit felütni a bolti ízeket, és itt meglepően jól vizsgázott a szósz. Nyugodtan locsolhatjuk remegő kézzel, kis mennyiségben könnyen el tud veszni egy komolyabb adag ételben, de ha sikerül eltalálnunk az arányokat, teljesen működőképes - akár még nekem is.
A csomagolásra, illetve az állagra szokás szerint semmi panaszunk nem lehet, a szósz színe is nagyon szép, és ebben a kategóriában én a csípősséget is ideálisnak találtam, de továbbra is fájlalom, hogy a jalapeno íze egyáltalán nem jön át. Szója-szektásoknak kötelező, kísérletezőknek erősen ajánlott kategória!

A termékfelajánlást köszönjük a Chilivilág csapatának!

Bizony, ez a szósz még a Fenevad szószainál is kalandosabb utat tett meg, ugyanis egyenesen Hollywoodból érkezett hozzánk a főnököm jóvoltából, aki szuvenírként ezt hozta magával a nyaralásból "Ez volt az egyetlen, amin nem volt ijesztő a rajz" kísérettel. Nézzük, mit tud a See Jane On Fire!

Hát igen, ez a rajz azért tényleg elég mókás, ez a fajta humoros-infantilis design itthon is piaci rés lehet. Az összetevők áttanulmányozása után egy enyhén csípős, Tabasco-szerű szószra készültem, ami nagyjából bejött: a termék Cayenne chilit és kivonatot is tartalmaz, az ízét a hozzáadott só és ecet, az állagát pedig némi keményítő hangolja be. Az üveg kibontásakor azonnal megcsapott a Tabasco jellegzetes, ecetes-fanyar illata, az állaga pedig egyértelműen a Sriracha-ra hajaz - ízben pont a kettő közé lőném be, az amerikai ízlésnek megfelelően ez a szósz is intenzíven savanykás, az ízvilágát stílusosan leginkább a "tangy" szóval tudnám körülírni. Az ereje meglepő volt, a tízes skálán maximum 2-re számítottam, de simán hozza a 4-et is, ami nyilván a benne található Cayenne kivonatnak köszönhető. Összességében kellemes csalódás volt a szósz, és mivel teljesen más műfaj, értelmetlen is lenne összehasonlítani a kisszériás magyar termelői chiliszószokkal - ha Amerikában jársz, vesd rá magad, főleg, ha a Tabascot is előszeretettel locsolgatod mindenfélére!

Miután becsületesen végigkóstoltuk a Pokoli Konyha szószait, eljött az idő, hogy leteszteljünk a chilikrémeiket is - mivel a kánikula elvonulásával még csak most kezdünk visszarázódni a csípős ízekbe, ezúttal egy enyhe Habanero krém mellett döntöttünk, amit egy-egy hatalmas héjában sült krumpli mellé csipegettünk. Annyit már elöljáróban is elárulhatok, hogy az aprócska üveg nem fog sokáig tartani - nézzük a mai terméktesztet!

Bevallom, a chilikrém nem a kedvenc műfajom, sokkal jobban tudok lelkesedni egy selymes, többféleképpen felhasználható chiliszószért - mint tudjuk, a Pokoli Konyha a szósz műfajban bitang erős, így nagyon vártam, hogyan teljesítenek ezen a nehezített terepen. A szögletes üvegcsék nagyon helyesek, a címke pedig már messziről elárulja, hogy melyik termelő termékéről van szó. A krém hozzávalói az összetevőlista alapján számomra nem egyértelműek, ugyanis a Chocolate Habanero mellett chilipaprika (70%) is fel van tüntetve rajta, így rejtély, hogy melyik fajta adja a termék ízét és erejét - szerencsére panaszra azért nincs okunk.

A termék a legtöbb chilikrémnél krémesebb, vizesebb, így az adagolás abszolút nem gond, Habanerohoz képest pedig csíp rendesen, tízes skálán csípősségben 5 pontot adnék rá. A műfajnak megfelelően persze a krém inkább darabos, egy-két mag is előfordul benne, ez azonban nem ront az élvezeti értékén. Két krumpli mellé bekanalaztuk az üveg felét, így készüljetek rá, hogy ez bizony nem egy hosszú távú beruházás. Ami az anyagiakat illeti, a 40 ml-s üvegcsét - és persze a tartalmát - 900 Ft-ért vásárolhatjátok meg közvetlenül a termelőtől, ami tényleg nagyon szuper - javasoljuk, hogy ha már vásároltok tőlük, próbáljátok ki a Pokoli Konyha többi szószát is, illetve a Jalapeno savanyúságuk is verhetetlen. Már alig várjuk, hogy a Csípős Fesztiválon betárazhassunk!

Köszönjük a termékfelajánlást a Pokoli Konyha csapatának!

Mióta beütött a hőség, nem hogy a tűzhelyet, de még a kenyérpirítót is messziről elkerüljük, így chiliéhségünket alternatív formában kell csillapítanunk - talán érthető, hogy ebben a kánikulában egyikünk sem vágyik forró, csípős ételekre, a Dióhéj chilis magkeveréke azonban még 40 fokban is jöhet.

A Dióhéj kínálatában magok és aszalványok keverékei találhatóak meg: akad mustáros, tengeri sós, fahéjas, sőt, még belga csokis változat is. A termékekben közös, hogy mind egy-egy vers inspirálta őket, ezek pedig a termék nevében - és a csomagoláson - is megjelennek. A designra nem lehet panasz, egyszerű, letisztult, esztétikus, a logó és a márkanév pedig kedves és ötletes. Talán mondanunk sem kell, hogy először a chilis magkeverékre vetettük rá magunkat: a mix Cayenne borssal készült, így kezdők is bátran ropogtathatják, nagyon kellemesen és visszafogottan csíp. A chili mellett a méz íze is jellegzetes, ráadásul isteni ragadós-ropogós textúrát ad a magvaknak - a földimogyoró és a tökmag mellett kesudió és mandula is került a keverékbe, így bőven van miből válogatnunk. A termékek 40 és 120 grammos kiszerelésben kaphatóak, rendelheted közvetlenül tőlük is, de mi például a Csizma utcai bio nagykerben bukkantunk rá. Függőséget okoz, így érdemes rögtön két csomaggal indítani, én azóta ki is néztem az egy hónapra való csomagot - bízzunk benne, hogy kitart majd egy hónapig!

Be kell vallanom, elszégyelltem magam, amikor megláttam a legutóbbi poszt időpontját - bár a blog indulásakor heti egy poszt volt a cél, hamar rájöttem, hogy ha az ember hazaér, és csak annyi ereje maradt, hogy egy ötperces vacsi után bezuhanjon az ágyba, annak bizony a blog látja kárát. Így telik tehát a nyarunk: kevés szabadidővel, de változatlan kapszaicinfüggőséggel. Mai áldozatunk a Fenevad Vérszomj nevű szósza - bár ebben az esetben nem vagyok biztos, hogy a szósz volt az áldozat. Ez a termék csak haladóknak ajánlott!

Az a kilenc kis chili bizony nem véletlenül került rá a címkére: éppen a kép készülésekor készítettem egy gyors paradicsomos spagettit, amibe szokásomhoz híven egy jó nagy teáskanál szószt tettem - már kóstoláskor kiderült, hogy ez nagy hiba volt. A Trinidad Moruga Scorpion, a Naga Viper és a 7pot megteszi a hatását, a csípősségi skálát tekintve maradéktalanul egyetértek a termelővel, a 9/10 teljesen helytálló. A 40 ml-s kiszerelés kevésnek tűnhet, de ahhoz képest is sokáig tartott, hogy két hétig mindenhez ezt ettük. A termék illata intenzív, messziről megcsapja az ember orrát, ízét azonban nincs sok időnk kiélvezni, azonnal átveszi a helyét a kapszaicin. A csípőssége bár intenzív, szerencsére nem az a gyomorégős-szenvedős, amit pl. a Reaper szószoknál megszokhattam, az egyedüli kifogásom talán az állagával kapcsolatban lehet: az én ízlésemnek talán egy fokkal lehetne folyósabb, a végét már néhány csepp vízzel hígítottuk, így sokkal könnyebb volt adagolni, és selymesebbé is vált. A Fenevad szószai engem maximálisan meggyőztek, a 7pot pedig a Yellow Habanero mellett hivatalosan is a kedvenc chilifajtámmá avanzsált. Bár a Scoville-skála teteje ebben a hőségben nem éppen kellemes, egy-egy hidegfront alkalmával vessétek rá magatokat!

Köszönjük a termékfelajánlást a Fenevad Chili csapatának!

Be kell vallanom, egészen eddig nem hallottam a Chocolate Bhutlah nevű chilifajtáról, pedig ahogy látom, egyes vélemények szerint az ereje a Carolina Reaperével vetekszik. A Karchili termékeiről eddig csupa-csupa jót írtunk, kíváncsiak voltunk, hogy mit nyújt ez a letisztult, meseszép csokiszínű szósz.

Igen, tudom, a kép nem lett túl esztétikus, be kell vallanom, annyira rákattantam, hogy már az üveg alján tartottam, amikor eszembe jutott, hogy nem ártana egy fotó. Ez persze betudható ajánlólevélnek is, ugyanis ez a termék tényleg van olyan jó, hogy megfeledkezz közben minden másról. A termék külsőre olyan, mint bármelyik Karchili szósz: az üveg esztétikus, a címke profi, bár az összetevőlistát továbbra is hiányoltam róla. Felbontás után rögtön megcsapja az orrunkat a chili jellegzetes illata, és jó hír, hogy az ízébe sem zavar bele túlságosan az ecet és a só. Ahogy említettem, ez a fajta újdonságként ért, így magam is meglepődtem, hogy mennyire kellemes: a fajta jellegzetes íze egyértelműen megjelenik a szószban, az ereje pedig üt, ahogy kell - a 9 pontot csont nélkül megkapja a tízes csípősségi skálán. Jól látjátok, a termelő Reaper szószának ugyanezen a skálán 8,5 pontot adtunk, így talán mégis van valami alapja a fajtával kapcsolatos felvetéseknek.

A Karchili termékeinél sokszor megjelent az állagokkal kapcsolatos negatívum: sajnos ez az apró baki ennél a szósznál is jelen van, túl sűrű, túl darabos a szósz, ami különösen érzékeny pont egy ilyen extra csípős szósz esetében - simán előfordulhat, hogy véletlenül a cseppnek szánt adag ötszörösét nyerjük ki az üvegből. Bár nem tudom, hogy az idei szezonban változnak-e az árak, az általunk kipróbált üveg 3000 Ft-ért volt megvásárolható, ami ár-érték arányban szuper, bármikor újra megvenném. A Karchili viszonylag új név a chilipalettán, de engem már sokszorosan meggyőztek, ezt a terméket is imádtuk, nézzük is az összpontszámot!

Köszönjük a termékfelajánlást a Karchili csapatának!